Konkéran ezt a két fenevadat nem akartam, úgy értem nem terveztem, hogy lesznek "békáim" - egyszerűen lettek. A halaink egyik napról a másikra pusztultak... nagyon rossz volt látni, pláne, hogy előtte meg úgy szaporodtak, mint a bolondgomba. És gyönyörűek voltak. Sajnos egy éjszaka alatt kihalt az akvárium.

És hát mihez kezdjen az ember egy üres akváriummal? Míg ezen gondolkodtam, hogy gekkó, megint halak, teknős... szárazföldi vagy vizi... magától megoldódott a kérdés: ismerősünk öccse már nem tart igényt a két aprócska piros (vörös) fülű ékszerteknősére, nem gondozza őket, egy csöpp kis akváriumba voltak bezára, amiben nem volt semmi... az akvárium pedig a radiátoron. Csoda, hogy nem főttek meg szegénykék.

Tehát megoldódott az akvárium újrahasznosításának kérdése. Egy öt és egy hat centis békával lettem gazdagabb. Nyomoztam kicsit a neten, mit, mikor, hogyan, mennyit... és egy hét múlva látom... ezeknek nem is szürke a páncéljuk!

Sajnos beleestem abba a hibába, hogy többet kaptak enni a kelleténél. Ez igazából a kisebbiket nem érintette annyira, hisz a nagyobbik folyton elzabált előle mindent. Sajnos az ő páncélján ez meg is látszik, kicsit hepe-hupás lett.

Azóta a nagy olyan 25 centi hosszú, busa fejű, igazi fenevad, a "kicsi" is van úgy 18-20 centi - látnátok azt a hisztit, amit akkor művelnek, ha kiveszem őket az akváriumból... ha nem lenne rajtuk páncél, nem merném megfogni, az tuti. Ezek ilyen nindzsa-teknőcök, lehet, hogy tinik, azt nem tudom.