Szóval...

Anya kitalálta még valamikor hónapokkal ezelőtt, hogy menjünk el erre a kiállításra. Nekem teljesen mindegy volt, gondoltam, ha szeretne menni, hát menjünk.

Aztán - abszolút szándékomon kívül - megbetegedtem, köhögtem, tüsszögtem és már mehettünk is a dokihoz. Képzelhetitek, mennyire rajongtam az ötletért, de ugye beleszólásom nincs... beraktak a hordozóba, aztán indulás.

Jó sokáig és jó sokszor - jóval többször, mint szerettem volna - jártunk valami szuriért, vagy miért. Nem volt jó, de azért hagytam magam. Viszont nem tudom mi a szösznek lyuggattak ki, mert változni nem változott semmi. Aztán "kitaláltuk" hogy kérdezzünk meg más dokit is, hátha annak eszébe jut valami, amitől meggyógyulok. Így is lett, bár hallottam valami olyasmit anyától, hogy nem érdekli az a valamilyen - nem értettem pontosan milyen jelzőt használt - verseny, csak gyógyuljak már meg, mert már nagyon aggódik értem. Azt hittem végig sikerült lepleznem, hogy nem vagyok teljesen egészséges, mert ugyanannyit rosszalkodtam, mint előtte bármikor... de az a fránya köhögés lebuktatott. Új doktornéni hamar meggyógyított, és már nem volt akadálya, hogy megmutassam magam a nagyvilágnak.

El is érkezett a hétvége, mikor ez az izé volt. Nem is volt olyan szörnyen messze, és könnyen odataláltunk. Út közben, mikor vártuk a buszt, jön a megállóba egy lány, meg egy fiú, olyan anyához hasonló forma, kezükben olyan magam-fajtákkal. Elkezdtek beszélgetni anyával, ki honnan jött - mert ugye az elég egyértelmű volt, hogy hova tarunk mindannyian... Kiderült, hogy az egyik mobil-lakosztályban (anyáék göri-hordozónak hívják) Smirg-lee szunyókált, akiről már nagyon sokat hallottam. Ő Pocak apagörény egyik háremhölgye Bajáról, jónéhány féltestvérem anyukája; a másikból pedig Vili kukucskált. A mami-fajták pedig Patri és Zoli voltak.

Továbbmentünk együtt, és ahogy odaértünk, kezdődött is a móka, mehettünk sétálni. Kaptam az alkalmon és gyorsan meg is szaglásztam Smirg-lee-t és Vilit, nagyon szimpatikusak!

Kicsit késve, de odaért apagörény is a nevezett klánnal: jött ő, Dió, és a három féltestvérkém Arany, Alíz és Amanda. Az gazdijaik, Marika, Móni és Józsi két csodálatos mobil-kennelt hoztak magukkal, amit Józsi csinált nekünk külön erre az alkalomra. Én is bemehettem Pocak apagörény és Amanda kenneljébe. Az első percekben bunyóztunk egy jót apával, aztán össznépi szunya volt.

Igazából ennyire emlékszem, mert amíg el nem indultunk haza, én aludtam. Aludtam, mikor elkezdődtek a bírálatok, aludtam, mikor beadtak a bírálathoz az elkerített terembe, a bíró kezében is csak ásítoztam, és aludtam, mikor anya jött értem, hogy visszavigyen a többiekhez.

Otthon persze szerettem volna randalírozni, de nem hagytak kibontakozni, mert mindenki hulla volt rajtam kívül, nem értem, miért nem szunyókáltak egyet napközben...

Ami még nagyon fontos, de majdnem elfelejtettem:

Pocak apagörény második helyezést ért el sötét ivartalan hím kategóriában; Smirg-lee pedig második lett sötét ivaros nőstény kategóriában. Az én ellenállhatatlan külsőm és jellemem valahogy elkerülte a bírák figyelmét, de anya megnyugtatott, hogy én vagyok a legszebb!